δεῖνα, ὁ, ἡ, τό
• Alolema(s): δεῖν Sophr.66
• Morfología: [indecl., pero gen. δεῖνος D.13.5, Men.Epit.681 (p.347), Arist.Pol.1262a3, PMich.Teb.122.1.21, 2.5 (I d.C.), A.D.Pron.60.11, δείνατος PMich.Teb.122.1.23, 2.2 (I d.C.), A.D.Pron.60.12, EM 614.52G.; dat. δεῖνι D.20.104, A.D.Pron.60.12, Philostr.VS 539, δείνατι A.D.Pron.60.12, EM 614.52G.; plu. nom. δεῖνες D.24.180; gen. δείνων D.20.106; siempre c. art.]


I como pron. indef.

1 un tal, un fulano, un como se llame, quienquiera que sea τὸν δ. γιγνώσκεις, τὸν ἐκ Κοθωκιδῶν; Ar.Th.620, cf. 621, 622, 625, ὡς Ἁρμόδιον μὲν καὶ τὸν δ. ἦλθον Lys.1.41, οὐχ ὁ δεῖν τυ ἐπίκαζε Sophr.l.c., ὁ δ. Ἰᾶπυξ el como se llame de Yapigia Antiph.137, ref. a un pescado τὸ δ. δ' ἐσθίεις comes un como se llame Antiph.127.6, κἂν ὑμεῖς ἕνα κἂν πλείους κἂν τὸν δ. κἂν ὁντινοῦν χειροτονήσετε στρατηγόν D.4.19, τὰ (νόμιμα) τῶν δείνων D.20.106, οἱ δεῖνες τὸν δῆμον [ἐστεφάνωσαν D.24.180, τῷ δεῖνι δανείσω D.37.56, ἔπινε μετὰ τοῦ δεῖνος bebía con un fulano Men.l.c., ὁ <δ.> μοιχός, καὶ ὁ δ. ἄρα Arist.Rh.1416a24, ἐμὸς ἢ τοῦ δεῖνος mío o de otro tal Arist.Pol.1262a3, ὁ δ., παράδοξόν γε ποιεῖς πρᾶγμα Macho 49, πέντε δίδωσιν ἑνὸς τῇ δ. ὁ δ. τάλαντα AP 5.126 (Phld.), σκιὰ τοῦ δεῖνος Plu.2.707d, δέχου τοῦτον σὺ ... καὶ τὸ δ. Luc.Cat.13, πατέρα μὲν τοῦ δεῖνος ἐξεπίστασθαι καὶ μητέρα Philostr.VS 480, εἰ ἡ δ. αὐτῷ καλὴ φαίνοιτο Philostr.VS 513, cf. 516, 542, ὁ δ. μοι εἴρηκε Hierocl.Facet.36, cf. Luc.Somn.11, Aq.Ru.4.1, ὁ δεῖνα καὶ ἡ δεῖνα quienquiera que sea, hombre o mujer Iust.Nou.74.4.1.

2 para evitar un n. prop. preciso Fulano, Mengano, Zutano τί δὲ ταῦτ' ἔδρασ' ὁ δ.; para no citar a Esquilo, Ar.Ra.918, μὴ ἂν ὁ δ. ἢ ὁ δ. εἴπῃ D.2.31, ὁ δ. τοῦ δεῖνος τὸν δ. εἰσήγγειλεν D.13.5, τῷ δεῖνι μεμφόμενος καὶ τὸν δεῖν' ἀνάξιον D.20.104, cf. D.C.44.33.4, 78.2.2, ὁμο(λογία) τοῦ δῖνος τοῦ δίνατος πρὸς τὸν δῖνα τοῦ δίνατος PMich.Teb.122.1.23 (I d.C.), ὑπάγετε ... πρὸς τὸν δ. Eu.Matt.26.18, ὁ δὲ ἀγωνοθέτης χρηματιεῖ ὁ δ. τοῦ δεῖνος ἀγωνοθέτης πανηγύρεως Δημοσθενείων πρώτης ἢ δευτέρας ἢ τρίτης y el juez usará el título de Fulano hijo de Mengano, juez del primer (o segundo o tercer) certamen de las Demostenias, SEG 38.1462.33 (Enoanda II d.C.), frec. en formularios mág. ποιήσατέ με, τὸν δ., ἔποπτον πᾶσιν ἀνθρώποις PMag.1.261, cf. 3.567, ἡ δ. σοι ἐπιθύει ... ἐχθρόν τι θυμίασμα PMag.4.2643, ἔξελθε ἀπὸ τοῦ δ. PMag.4.3013.

3 euf. ‘la cosa’ por el pene ἀνατριβομένῳ γε τὸ δ. mientras se frota la cosa Ar.Ach.1149, TP. τί περιγράφεις; OI. τὸ δ. Ar.Pax 879.

II como adj. indef. tal εἰς τὸν δ. τόπον Sm.1Re.21.2, εἰ ἐπιτυγχάνω τοῦ δ. πράγματος Suppl.Mag.79.17, κατὰ τὴν δ. πόλιν Cod.Iust.1.12.3.5.

III τὸ δ. como interj. para indicar una idea surgida repentinamente, cambiar de tema o ganar tiempo por cierto, mira, a propósito Ar.Pax 268, V.524, Lys.921, 1168, Au.648, Fr.4, Men.Pc.335, Dysc.897, Sam.547, Luc.Vit.Auct.19, Bis Acc.23.
• Etimología: Dud. ¿Del plu. τάδε ἕνα < ταδεῖνα (cf. εἷς)? ¿Sobre *δέν ‘algo’, por falso corte de οὐδέν? ¿De *δϜεινο-, deriv. del numeral ‘dos’?