δειλιάω


I intr.

1 tener miedo, asustarse πᾶσα ψυχὴ ἀνθρώπου δειλιάσει LXX Is.13.7, ἡ καρδία μηδὲ δειλιάτω Eu.Io.14.27, τὴν μὲν δειλιῶσαν παρορμᾶν animar a la que tiene miedo Paul.Aeg.3.76.2, cf. Ezech.267, Ps.Callisth.1.7B, 2.9B, 2.5Γ, Aesop.49, 296.60d, Aët.7.62, Sophon.in de An.45.3, Sch.A.Th.35b, en correlación c. φοβέομαι LXX De.1.21, Io.1.9, Si.34.14, cf. Gr.Nyss.Eun.1.81, Mac.Aeg.Serm.B 50.4.12, c. giro prep. ἀπὸ τίνος δειλιάσω; ¿ante quién tendré miedo? LXX Ps.26.1, ἀπὸ φωνῆς βροντῆς σου δειλιάσουσιν LXX Ps.103.7, πρὸς τὸν χωρισμὸν τῆς ζωῆς Gr.Nyss.V.Macr.395.23.

2 fig. tener inquietud por algo, dolerse c. giro prep. καὶ τίς δειλιάσει ἐπὶ σοί; ¿quién se dolerá por tí (Jerusalén)? LXX Ie.15.5.

II tr. temer μὴ δειλιᾶν τὴν ... ἔφοδον no temer el ataque LXX 2Ma.15.8, σου ... τὴν ὠμότητα Gr.Nyss.Mart.2.165.26, c. inf. δειλιῶμεν αὐτῷ συμβαλεῖν Demad.84, οὐ δειλιάσω σοι τὴν ἀλήθειαν εἰπεῖν A.Al.9.6.4.