δαῆναι
• Morfología: [sin pres.; aor. ind. ἐδάην Il.3.208, A.A.124, S.El.169, Theoc.28.19, red. δέδαε Od.6.233, 20.72, subj. δαείω Il.16.423, Od.9.280 (interpr. como pres. en Hsch.), δαῶμεν Il.2.299, opt. δαείην A.R.2.415, inf. δαήμεναι Il.6.150, 21.487, δαῆσαι Hsch.δ 68, part. δαείς Sol.1.50, A.Ch.603, en v. med. inf. c. diéct. δεδάασθαι por δεδάεσθαι Od.16.316; fut. med. δαήσομαι Od.3.187; perf. δεδάηκα Od.8.134, part. δεδαώς Od.17.519, en v. med. δεδαημένος h.Merc.483, Theoc.8.4]


I en aor. y fut.

1 enterarse bien, entender bien el significado real de algo, frec. junto a otros verb. de conocimiento y percepción εἰ δ' ἐθέλεις καὶ ταῦτα δαήμεναι, ὄφρ' εὖ εἰδῇς ἡμετέρην γενεήν Il.6.150, 20.213, ἴστω δ' ὅστις ... δαεὶς τὰν ... πρόνοιαν A.Ch.604, στρατόμαντις ἰδὼν δύο ... μαχίμους ἐδάη λαγοδαίτας cuando el adivino del ejército vio las dos (águilas) entendió bien el significado de las belicosas devoradoras de la liebre A.A.124, ὄψιν ... ἐδάην E.Hec.76, ἵνα θαῦμα μετὰ φρεσὶ σῇσι δαείης Orph.L.377, ὅσσα ... πεύθομαι, ἣ θέμις ἐστί, δαήσεαι muy bien te enterarás, justo es, de cuanto averigüé, Od.3.187, δαῆναι ἐμὸν νόον Od.4.493, ὁ δὲ λάθεται ὧν τ' ἔπαθ' ὧν τ' ἐδάη (c. atracción del relat.) S.El.169
ref. al conocimiento técnico que los dioses conceden o es fruto de aprendizaje, experimentación o estudio Ἀθηναίης τε καὶ Ἡφαίστου ... ἔργα δαείς Sol.1.50, σοὶ δ' αὐτάγρετόν ἐστι δαήμεναι ὅττι μενοινᾷς h.Merc.489, cf. 444, 474, Stesich.89.7S., GVI 1528.4 (Sicino III/IV d.C.), ἀνέρος, ὃς πολλ' ἐδάη σοφὰ ... φάρμακα Theoc.28.19
tb. c. gen. εἰ δ' ἐθέλεις πολέμοιο δαήμεναι, ὄφρ' εὖ εἰδῇς Il.21.487
c. or. interr. πῶς γὰρ ἐμεῦ σὺ ... δαήσεαι εἴ τι ... περίειμι; ¿cómo llegarás a enterarte sobre mí si en algo soy superior?, Od.19.325, ὄφρα ἴδωμαι ... ἠδὲ δαείω ἢ ἄρ' ὁμῶς ... ἐλεύσεται Il.21.61, cf. 2.299, Od.9.280, hά κα ποιῶν ποὶ τὸν θεὸν ἰόι{ι} ... δαῆναι χρή[ιζ]ων queriendo enterarse de qué cosa haciendo podría acercarse al dios, IG 4.760.6 (Trezén V a.C.)
abs. δαέντι al entendido Pi.O.7.53.

2 reconocer ἀμφοτέρων δὲ φυὴν ἐδάην καὶ μήδεα πυκνά Il.3.208, ψυχάς B.5.64, ῥιπὰν μελιαδέος οἴνου Pi.Fr.166.1
en v. med. reconocer por uno mismo, probar, ensayar γυναῖκας ... δεδάασθαι ... αἵ τε ... καὶ αἳ ... Od.16.316.

3 c. gen. de origen aprender ἐκ Διὸς ὀμφῆς ... θέσφατα πάντα h.Merc.471, τὰ δὲ παρὰ τῶν ἱερέων Luc.Syr.D.1.

II en perf. c. valor de pres. saber, conocer, ser entendido o experto εἴ τιν' ἄεθλον οἶδέ τε καὶ δεδάηκε Od.8.134, ὅς τις ἂν αὐτὴν (κιθάρα) τέχνῃ καὶ σοφίῃ δεδαημένος ἐξερεείνῃ quien, conociéndola bien, con arte y sabiduría la ensaye (la cítara), h.Merc.483, καὶ τούτων βαναυσίης οὐδεὶς δεδάηκε οὐδέν y ninguno de ellos conoce oficio manual alguno Hdt.2.165, δεδαὼς ... ἄκεσμα νόσου experto en la curación de la enfermedad, IUrb.Rom.1247 (I d.C.), δεδαῶτες ἁλίκτυπον ἄντυγα νήσων Nonn.D.26.174, δεδαυῖα βαρὺν πόθον Nonn.D.6.305, ὅσσα χρόνῳ δεδάηκα πολύτροπα cuantas cosas de muy variada especie con el tiempo conozco Nonn.D.37.186
c. ac. y gen. o gen. c. ἐκ: θεῶν ἒξ ... δεδαὼς ἔπε' ἱμερόεντα βροτοῖσι Od.17.519, ταῦτα δὲ Μουσάων σοφίης δεδαημένος GDRK 16.20
c. gen. παντοίης σοφίης δεδαηκότα Hes.Fr.306, ναυτιλίης D.P.262, Ἄρεως D.P.1004
c. inf. ἄμφω συρίσδεν δεδαημένω Theoc.8.4.

III en aor. tem. y red. c. valor causativo enseñar c. doble ac. ὃν Ἥφαιστος δέδαεν ... παντοίην τέχνην Od.6.233, 23.160, cf. 8.448
c. inf. ἔργα δ' Ἀθηναίη δέδαε κλυτὰ ἐργάζεσθαι Od.20.72, κανόνεσσι δάε ζυγὰ μετρήσασθαι A.R.1.724, cf. 4.989, ἱππήεσσι κελεῦσαι, Κάστωρ ... δέδαεν Theoc.24.129, cf. Hsch.l.c.; cf. tb. διδάσκω.
• Etimología: De un tema δα- c. suf. -η de la misma r. que διδάσκω q.u.