γάμος, -ου, ὁ
• Prosodia: [-ᾰ-]
• Morfología: [ép. gen. -οιο Il.5.429]


I 1matrimonio ὄφρ' ... συνώμεθα ... ἀμφὶ γάμῳ para que concertemos el matrimonio, Il.13.382, ἐν τοῖς γάμοις τοίνυν καὶ παιδοποιίαις Pl.R.459d, ἦγε δὲ καὶ τὴν θυγατέρα ... ἐπὶ γάμῳ X.An.2.4.8, αὐτὸς ἀπεχέσθω γάμου Men.Fr.576, cf. Plu.Cat.Ma.24, Ach.Tat.1.3.2, θυγατέραν ... ἐκδέδωκα ἀνδρὶ ... πρὸς γά[μο]ν POxy.3770.4 (IV d.C.), en plu. mismo sent. καὶ γάμων ὥραν ἔχουσα Plu.2.27b
gener. ref. al matrimonio como institución ὅτι γάμους ... ποιήσομεν ἱερούς (ref. tb. al ἱερὸς γάμος ritual, cf. II 2) Pl.R.458e, cf. Ar.Th.976, τίμιος ὁ γ. ἐν πᾶσιν Ep.Hebr.13.4, cf. Plu.Lyc.15, Ign.Pol.5.2, Clem.Al.Strom.2.23.137, γ. νομικός Vett.Val.1.17, ἄγραφοι γάμοι matrimonios por contrato verbal, Stud.Pal.20.4.30 (II d.C.), ἔγγραφος γ. matrimonio por documento escrito, POxy.287.7.13 (II d.C.)
personif. Γάμε θεῶν λαμπρότατε Philox.Cyth.15, cf. Lib.Or.5.27.

2 unión amorosa σύ (Ἀφροδίτη) γ' ἱμερόεντα μετέρχεο ἔργα γάμοιο Il.5.429, τόν ποτέ οἱ ἐν γάμῳ δῶκε δόλιος Ἀφροδίτα B.17.116, frec. en plu. νικᾷ Κύπρις θεάς, καὶ τοσόνδ' οὑμοὶ γάμοι ὤνησαν Ἑλλάδ' habla Helena, E.Tr.932, Πανὸς ἀναβοᾷ γάμους E.Hel.190, cf. Ar.Ra.850
del mero acto sexual ref. a una prostituta μεθημερινοῖς γάμοις ... χρωμένη D.18.129, χρεμέτισμα γάμου προκέλευθον AP 5.245 (Macedon.), cf. Poll.3.44, γάμοις γὰρ τοῖς ἄρρεσι χρῶνται se relacionan sexualmente con hombres los selenitas, Luc.VH 1.22, γάμοι ἀνδρεῖοι relaciones homosexuales entre hombres Procop.Arc.16.23
de anim. apareamiento Pl.R.459a, D.P.Au.1.24.

3 en uso meton. esposa Ἰλίῳ αἰπεινᾷ Πάρις οὐ γάμον ἀλλά τιν' ἄταν ἀγάγετ' εὐναίαν εἰς θαλάμους Ἑλέναν E.Andr.103, cf. Hec.948, τὴν εὐγένειαν, κἂν ἄμορφος ᾖ γάμος, τιμῶσι πολλοί E.Fr.405.1
amante ὡς προσεῖδε τοὺς ἔνδον γάμους cuando vio a la amante en casa (a Yola), S.Tr.1139.

4 fig. en lit. crist. de la unión íntima de Cristo con la Iglesia, desposorio, matrimonio místico Clem.Al.Strom.3.12.84, Paed.2.8.71, o de Cristo con el alma individual, Mac.Aeg.Hom.47.17, Gr.Nyss.Virg.311.23.

II ref. a la celebración del matrimonio

1 sg. o plu. boda, fiesta de la boda οἱ δὲ γάμον τεύξουσι y ellos prepararán la fiesta de bodas, Od.1.277, τὸν δ' εὗρον δαινύντα γάμον Od.4.3, ἐν τῇ μέν ῥα γάμοι τ' ἔσαν en el escudo de Aquiles Il.18.491, κλείοισα θεῶν τε γάμους Stesich.33.2, ὑμεναίουν ἰότατι γάμων A.Pr.559, Πηλέως ἐς γάμον ἦλθον E.IA 1044, ὁ δὲ γάμος ἐγίγνετο τόνδε τὸν τρόπον Arist.Fr.549, Ἀρσινόης ... γάμον καταβάλλομ' ἀείδειν Call.Fr.392, τοὺς ἐν τοῖς γάμοις διακονοῦντας Men.Fr.238, γάμους συνετέλεσεν ἑαυτοῦ Chares 4, cf. Arist.Fr.549, D.S.13.84, BGU 892.10 (II d.C.), γάμους ... διττοὺς ... εἱστίασεν celebró dos veces la boda, e.e., casó en segundas nupcias Is.8.9, cf. PMasp.28.3 (VI d.C.), ποιεῖν τὸν γάμον celebrar la boda D.30.21, τοὺς γάμους Ach.Tat.1.3.3, Eu.Matt.22.2, X.Eph.2.7.1, οἰκοσίτους τοὺς γάμους πεποιηκέναι celebrar la boda en familia Men.Fr.384, cf. LXX Ge.29.22, Herod.7.86, IG 12(3).330B.51 (Tera III a.C.), tb. ποιήσασθαι τοὺς γάμους Chares 5, ἔνδυμα γάμου traje de boda, Eu.Matt.22.12, ὁ μὲν γ. ἕτοιμός ἐστιν Eu.Matt.22.8, cf. Aen.Tact.10.5, Poll.3.38
esp. ritos y ceremonias de las bodas πάντα γέγονε· λουτρά, προτέλει', οἱ γάμοι Men.Sam.713, πότε σου θύσω τοὺς γάμους; Ach.Tat.1.13.5, cf. anón. en POxy.3829.14, App.Syr.4.17, Plu.Pomp.55, Hsch.γ 133
γάμοι· ἡ πρώτη ἡμέρα τῶν γάμων Hsch.
ὁ Γ. la Boda tít. de comedias de Sófilo, D.L.2.120, de Antífanes, Ath.169d, de Dífilo, Ath.254e, de Filemón, Poll.10.176
περὶ Γάμου tít. de una obra de Antípatro, Stob.4.22.25.

2 ἱερὸς γ. boda sagrada de la unión ritual de Hera y Zeus, fiesta ateniense, Men.Fr.265, Hsch.ι 322, EM 468.56G., como mote cóm. ἂν μὲν γὰρ ᾖ τις εὐπρεπής, ἱερὸν γάμον καλεῖτε Anaxandr.35.2, Ἱερὸς γ. tít. de una comedia de Alceo Cómico, Ath.408e, 424e, Phot.s.u. πῶλοι.

III n. que los pitagóricos daban a los números tres, Theol.Ar.16
cinco Plu.2.388c
seis Plu.2.1018c, Theo Sm.102, Aristid.Quint.102.12, Theol.Ar.33, Clem.Al.Strom.5.14.93.
• Etimología: Deriv. inverso de γαμέω q.u. o quizá al revés.