γενέτωρ, -ορος, ὁ
• Morfología: [plu. dat. γενετόρεσσι IGDS 206.31 (Entela III a.C.)]
1 creador
πόντος γ. νεφέων ἀνέμων τεXenoph.B 30.5,
γ. τῶν ... κατὰ τόνδε τὸν κόσμον συντελουμένων ὁ θεόςArist.Mu.397b21, cf. 399a31, Orác. en D.Chr.37.13, Hymn.Mag.1.5,
(Ἥλιος) γ. ἠοῦςOrph.H.8.4.
2 padre, progenitor
Ὠα[ρί]ων ἁμὸς γ.Corinn.1.3.38,
Ποσειδῶν, μητρὸς ἐμῆς Λαμίας γ.Eumel.8.3, en dedicatorias
Ἁδριανῷ γενέτοριIGR 4.562 (Ezanos II d.C.), frec. en epitafios IUrb.Rom.1201.10 (II d.C.), IG 5(1).540 (Laconia II/III d.C.)
•antepasado
τοῦ δὲ Ἀλεξάνδρου ... ἕβδομος γ.Hdt.8.137
•plu. ancestros
γενέτορας ἐμέθεν δόμωνE.Or.986, cf. IGDS l.c.
3 como epít. procreador
Φοῖβός μοι γ. πατήρE.Io 136, de Apolo en Delos
ὁ βωμὸς τοῦ γ. ἈπόλλωνοςArist.Fr.489, cf. Macr.Sat.3.6.2, 3.