γενναῖος, -α, -ον
• Morfología: [-ος, -ον E.Hec.592; sup. γενναιέστατον Dinol.12]


I rel. la nobleza de sangre

1 de pers. noble de nacimiento, de noble estirpe, linajudo ὦ γονῇ γενναῖε S.OT 1469, γενναῖα τὰ τέκνα νενόμισται Hdt.1.173, cf. Hp.Aër.14, 22, Pl.Tht.174e
irón. en el prov. γ. εἶ ἐκ βαλαντίου ref. a los nuevos ricos, Zen.2.88
frec. como subst. ὦ γενέθλα γενναίων S.El.128, cf. E.El.26, οἱ παραδυναστεύοντες καὶ γενναῖοι Ὀδρυσῶν Th.2.97, de los héroes, Corn.ND 31, como estamento social op. οἱ ἀγεννεῖς Arist.Pol.1296b22, οἵ γε μὴν τήν τε φύσιν γενναῖοι op. οἱ ἀγελαῖοι Aristid.Quint.84.18
de anim. de pura raza o simpl. de raza πάρελθε, γ. γὰρ εἶ (dice la zorra al ciervo), Archil.51, σκύλαξ Pl.R.375a, X.Cyr.1.4.15, ἵππος Plb.13.8.3, αἱ ἀλεκτορίδες Arist.HA 558b15, cf. 488b17, D.Chr.15.30.

2 de pers., ref. a su comportamiento de conducta noble, bien nacido, gallardo ὦ γενναῖε Filoctetes a Neoptólemo, S.Ph.801, ὦ γενναιότατε ἀνδρῶν Hdt.3.140, γενναίας ἀλόχοιο ref. a Alcestis, E.Supp.1030, cf. Alc.742, Hec.592, ἄνδρα ἁπλοῦν καὶ γενναῖον un hombre sencillo y de conducta noble Pl.R.361b, γενναῖοι καὶ μεγαλόφρονες Plb.18.37.7, cf. 6.48.3, Numen.25.33, ὁ γ. περὶ σοφίαν καὶ φιλίαν Epicur.Sent.Vat.[6] 78, ὁ δὲ γ. Ιουδας LXX 2Ma.12.42, γ. ἀθλητής LXX 4Ma.6.10, de Moisés, 1Ep.Clem.54.1, ἐς δὲ πραγμάτων διοίκησιν γ. Hdn.2.9.2, como fórmula de cortesía γ. εἶ eres muy amable Ar.Th.220, en Pl. frec. como mera fórmula de tratamiento ὦ γενναῖε Pl.Grg.494e
subst. τὸ γ. nobleza, gallardía S.OC 569, Plb.2.55.9, Phld.Mus.4.7.8
neutr. sup. como adv. animosa, valientemente γενναιότατ' ὠθεῖτε E.Cyc.656.

3 de las acciones, cualidades y palabras del γενναῖος noble, valeroso, generoso λῆμα Pi.P.8.44, ἔργον τλᾶσα γενναῖον τόδε E.Alc.624, πόνοι E.HF 357, ἔπος S.Ph.1402, cf. S.El.287, E.Heracl.537, τὰ γενναῖα ὑποδείγματα de los mártires, 1Ep.Clem.5.1, αἱ ἐπιβολαί Vett.Val.408.23, πρὸς ἀρετὴν ... γενναῖον Chrysipp.Stoic.3.89
γενναῖον (sc. ἐστί) c. inf. οὐ γάρ μοι γενναῖον ἀλυσκάζοντι μάχεσθαι pues no está en mi nobleza natural rehuir la lucha, e.e. no lo llevo en la sangre, Il.5.253, γενναῖον δέ σοι ταχέως ὑπακούειν en parod. cóm. ref. a un esclavo, Ar.Fr.591.90, τὰ κάλλιστα ... καὶ γενναιότατα ἡμῖν ἦν ... εὐδοκιμέειν Hdt.1.37
subst. τὸ γ. la entereza de los mártires Mart.Pol.2.2.

II sin rel. c. la nobleza, más frec. de cosa

1 genuino γ. δὲ τὸ μὴ ἐξιστάμενον ἐκ τῆς αὑτοῦ φύσεως Arist.HA 488b19, cf. γενναῖον· τὸ τῆς γενέσεως ἀρχηγόν Hsch.
de ahí superior, excelente, ref. a lo que es fiel a su origen y esencia lo mejor τὸ γ. μέλος (Βορέα) la excelente canción (de Bóreas), e.e., un viento muy violento, A.Fr.281.5, σεισμὸς γ. un violentísimo terremoto Philostr.VA 6.38, γ. δύη un intenso dolor S.Ai.938, θάλπη τὰ γενναῖα calores intensísimos Iul.Or.3.101d, γενναίου δὲ τοῦτο ἄξιον οὐθενός esto no es de ninguna utilidad Ath.Mech.31.2
en su punto μάζα γ. Pl.R.372b
de frutos en sazón σταφυλή, σύκα Pl.Lg.844e, καρποί D.18.309
fecundo χώρα Plb.4.45.7
abundante πώγων γ. una barba muy poblada Plu.Lys.1
neutr. como adv. potentísimamente βρυχησάμενοι γενναῖόν τε καὶ διάτορον del rugido del león, Ael.NA 9.1.

2 de pers. en la plenitud, en la madurez γυνή op. παρθένος Arist.Pr.894b32
bueno τῶν φιλ[οσ]όφων οἱ γενν[αῖοι los filósofos de verdad, los buenos filósofos Phld.Ir.3.21, irón. ἡ γένει γ. σοφιστική Pl.Sph.231b.

III adv. -ως

1 noble, gallardamente ἀπέθανον γ. murieron noblemente Hdt.7.139, cf. Th.2.41, Plb.3.115.5, πολεμεῖν γ. Ps.Callisth.1.38B
con entereza γ. ὑποφέρειν Plb.6.2.6, cf. Themist.Ep.13.1, 3, Men.Fr.633, Hierocl.Facet.119, BGU 801.5 (II d.C.), Vett.Val.157.14
con honradez γ. ὁμολογεῖν reconocer noble, honradamente Pl.La.196b, ἔμεινε γ. ἐν ταῖς ... ἐπιβολαῖς Plb.2.23.2, μάλα γ. ἐπιλαθόμενον ὧν εὖ πάθοι irón., Iul.Or.2.125c.

2 genuina, auténticamente, plenamente ὅρκου πῆγμα γ. παγέν A.A.1198, cf. E.Io 935, Pl.Tht.209e.