γενειάς, -άδος, ἡ


I 1barba κυάνεαι δ' ἐγένοντο γενειάδες ἀμφὶ γένειον Od.16.176, μηδὲ [κο]υρία γενειάδα Semon.44.2, δάσκιος γ. A.Pers.316, cf. S.Tr.13, A.R.1.474, Theoc.2.78.

2 mentón, barbilla πρός σε γενειάδος ... ἄντομαι E.Supp.277, en súplicas μή σου προσθίγω γενειάδος E.Hec.344, cf. Med.709, γενειάδος ... πατρὸς ἅψασθαι Call.Dian.26.

3 siempre plu. mejillas ὅθεν τὰ δεινὰ πλήγματ' ἦν γενειάδων de donde venían los duros golpes sobre nuestra mejillas E.IT 1366, cf. Io 1460, Ph.1381, Orph.A.883
de caballos quijadas χαλινὰ γενειάσιν ἀφρίζοντες δάπτον Q.S.4.548.

II medic. venda para el mentón Heliod. en Orib.48.20.9, Gal.18(1).786.