βρύκω
• Alolema(s): βρύχω Cratin.62, Call.Fr.649, cf. tb. βρύσσω
• Prosodia: [-ῡ-]


1 roer, morder βρύκουσ' ἀπέδεσθαί φησί μου τοὺς δακτύλους Ar.Au.26, cf. Pax 1315, ὡς γνάθος ἱππείη βρύκει Ps.Hdt.Vit.Hom.32, στέμφυλα βρύξουσιν Lyc.678
fig. del humo que irrita los ojos οὐ γὰρ ἂν ... ὀδὰξ ἔβρυκε τὰς λήμας ἐμοῦ no me habría mordido las legañas a dentelladas Ar.Lys.301, μύθοισιν ἀλλήλους ὀδὰξ βρύξουσι Lyc.545, de una enfermedad que corroe los miembros, S.Tr.987.

2 engullir, devorar ἑφθὰ καὶ ὀπτά (κρέα) E.Cyc.358, βρύχει γὰρ ἅπαν τὸ παρόν Cratin.l.c., καρπὸν ... φοινώδεα σίδης Nic.Al.489, abs. de las fauces de una fiera στόμα βρῦκον Nic.Al.226, del mar νηί τε σὺν πάσῃ βρύξας ἁλιρροθίῃ AP 7.624 (Diod.), cf. Call.l.c.
fig. dilapidar τὰ πατρῷα βρύκει Diph.42.27
en v. pas. ser devorado por una enfermedad ἀπόλωλα, τέκνον· βρύκομαι, τέκνον S.Ph.745, βρυχθεὶς ἁλί AP 9.267 (Phil.).
• Etimología: Formado sobre un elemento expresivo βρυ- tb. presente en βρῦν, βρυχάομαι, βρύλλω, etc.