βρέμω
• Morfología: [aor. 3a sg. ἔβραμεν Call.Del.140]


I intr.

1 en v. act. y med. rugir, bramar del mar (κῦμα) χέρσῳ ῥηγνύμενον μεγάλα βρέμει Il.4.425, αἰγιαλῷ μεγάλῳ βρέμεται Il.2.210
del viento y de los accidentes geog. azotados por él μέγα βρέμεται χαλεπαίνων Il.14.399, δυσάνεμοι στόνῳ βρέμουσιν ἀντιπλῆγες ἀκταί S.Ant.592, ὄρη πετρώδεις τε νάπαι Ar.Th.998, de corrientes de agua y torrentes, Q.S.2.473, 7.119
del fuego crepitar Q.S.10.69
de la tierra retumbar Q.S.11.125.

2 sonar, resonar las armas E.Heracl.832, cf. Call.l.c.
rugir los hombres στρατὸς ... βρέμων ἐν αἰχμαῖς A.Pr.423, Πολυνείκης ... πολλοῖς μὲν ἵπποις, μυρίοις δ' ὅπλοις βρέμων E.Ph.113, δεινὰ βρέμειν τινί vociferar terriblemente contra alguien E.HF 962
gritar ἄφαντον βρέμει en vano grita Pi.P.11.30
en v. med. del llanto de un niño sonar βλαχαὶ δ' αἱματόεσσαι τῶν ἐπιμαστιδίων ἀρτιτρεφεῖς βρέμονται c. hipálage suenan vagidos de lactantes ensangrentados A.Th.350
en v. act. y med. de la voz y la música περὶ δὲ βρέμει ἄχω ... γυναίκων Alc.130b.18, λύρα ... βρέμεται καὶ ἀοιδά Pi.N.11.7, φθέγμα ... β. S.Fr.314.299, λιγὺ ... λωτὸς βρέμων Pae.Delph.14
fig. βρέμει ἡ κοιλίη rugen los intestinos Hp.Int.6.

II tr. hacer resonar, dejar oír λωτὸς ὅταν ... ἱερὰ παίγματα βρέμῃ E.Ba.161.
• Etimología: Término expresivo que conlleva la noción de sonoridad, cf. aaa. breman, galés brefu que llevan la inicial aspirada como lat. fremō. Tb. se ha rel. la forma μορμύρω de *mrem-.