βράβυλος, -ου, ἡ
• Alolema(s): βράβῐλ- AP 9.377 (Pall.), Gp.10.13.4, 5
• Prosodia: [-ᾰ-]


bot.

I como árbol o arbusto

1 endrino Aret.CA 2.2.7, εἶδος φυτοῦ κακοῦ Hsch.

2 ciruelo damasceno, Gp.10.39.

3 albérchigo β. ... καλεῖται τὸ ἀπὸ ὀστέου περσικοῦ φυόμενον δένδρον Gp.10.13.5.

II como fruto ciruela σῦκα ... καὶ βραβίλους καὶ μῆλα AP l.c.