βουαγός, -οῦ, ὁ
• Alolema(s): βουαγόρ IG 5(1).294.1, 305.6, 307.4, Hsch.; βοαγός IG 5(1).257.1, 523.2; βοαγόρ IG 5(1).292.6, 312.4


jefe de una agrupación infantil o ἀγέλη en Esparta IG 5(1).283, ll.cc. (todas Laconia II/III d.C.), Hsch.l.c., cf. βουσόα.