βᾰσίλεια, -ας, ἡ
• Alolema(s): dór. βασιλέα Pi.N.1.39; jón. βασιληΐη Hdt.4.33; βασιλέη IEphesos 1223
• Prosodia: [-ῐ-]


fem. de βασιλεύς reina, soberana de Penélope πολυμνήστη Od.4.770, de Arete Od.7.241, de Clitemestra βασίλεια γύναι χθονὸς Ἀργείας E.El.988, cf. A.A.84, de la reina persa, A.Pers.623, cf. Hdt.1.11, de Arsínoe, Call.Fr.228.9, de diosas
Hera θεῶν β. Pi.l.c., Ἄρτεμις Hdt.4.33, λιπαρᾶς ... βασίλειαι Χάριτες Ἐρχομενοῦ Pi.O.14.3, Κύπρις Emp.B 128.3, χθονίων β. Orph.B 18.1, 19, de la Paz θεά Ar.Pax 974, de Isis Αἰγύπτου β. Hymn.Is.1 (Andros), de Atenea, Call.Lau.Pall.52, de Afrodita Χαρίτων β. Colluth.16, de Hécate IEphesos l.c.
• DMic.: qa-si-re-wi-ja.
Βᾰσίλεια, -ας, ἡ
• Alolema(s): Βασιλεία D.Chr.1.73, 82
• Prosodia: [-ῐ-]


Reina

I mit. hija de Urano o Zeus y Titea, personif. de la realeza, B.Fr.41, Cratin.423, D.Chr.1.73, 75, 78, 82, cf. Ar.Au.1536, 1537, 1754.

II 1otro n. de la isla de Ábalo próxima a Escitia (?) y frente a Galacia, prob. actual Helgoland en el mar del norte (¿o una isla en el Báltico?), D.S.5.23, Timae.75.

2 ciu. en el territorio de los ráuricos, actual Basilea, Phleg.37.45.
βᾰσῐλεία, -ας, ἡ
• Alolema(s): jón. -ηίη Hdt.1.11, Heraclit.B 52
• Grafía: graf. -λία BGU 646.12 (II d.C.)


I 1monarquía, realeza, trono τὴν βασιληίην ἔχε τὴν Λυδῶν Hdt.l.c., καταγαγεῖν (Φίλιππον) ἐπὶ βασιλείᾳ traer al trono a Filipo Th.2.95, οὐ τόδε ... σκῆπτρον τὸ τὴν βασιλείαν διασῷζόν ἐστιν no es este cetro la salvaguardia de la dignidad real X.Cyr.8.7.13, θρόνον βασιλείας trono real LXX 1Ma.2.57, cf. Hdt.2.120, Diog.Oen.29.2.8, LXX Es.1.19, como forma de gobierno op. otras: πατρικαὶ βασιλεῖαι monarquías hereditarias op. τυραννίς Th.1.13, αὕτη μὲν οὖν ἡ β. οἷον στρατηγία τις Arist.Pol.1285a7, cf. 1273a37, 1285b20
en Atenas función del arconte rey ἀρχὴ καλουμένη β. Paus.1.3.1.

2 reino ἡ Περσῶν ... β. Democr.B 118, τὴν βασιληίην πᾶσαν παραδοῦναι τῷ νεωτάτῳ Hdt.4.5, τριφασίας τὰς βασιληίας τοῖσι παισὶ ... καταστήσασθαι Hdt.4.7, ἡ Κύρου β. X.Cyr.8.8.1, παραλαβὼν παρὰ τοὺ πατρὸς τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου OGI 54.6 (III a.C.), πάσας τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου Eu.Matt.4.8, cf. OGI 56.17 (III a.C.), 90.1, 32, 50 (Roseta II a.C.), D.S.20.25, LXX Ps.67.33, Eu.Marc.3.24, αἱ Βασιλεῖαι los libros de los Reinos tít. de un libro del VT, LXX Re.
en el NT y lit. crist. del reino divino y de los creyentes frente al de las tinieblas ἤγγικεν γὰρ ἡ β. τῶν οὐρανῶν Eu.Matt.3.2, ἡ β. τοῦ θεοῦ Eu.Matt.6.33, ἡ β. αὐτοῦ (Satanás) Eu.Matt.12.26, cf. Eu.Luc.1.33, 11.18, Eu.Matt.13.41, Dion.Ar.DN M.3.969B, Isid.Pel.Ep.M.78.889A, Origenes Io.1.28, Clem.Al.Ecl.44, Mac.Aeg.Hom.2.4.

3 reinado en Roma reinado imperial frec. como cómputo de tiempo βύβλος ... τὴν ἀρχὴν ἔσχεν ἀπὸ τῆς Φιλίππου τοῦ Ἀμύντου βασιλείας D.S.17.1, Οὐεσπασιανὸς ... βασιλείας ἤρξατο I.BI 5.409, cf. M.Ant.1.14, Arr.Tact.44.3, Eus.PE 10.9, Αὐγούστῳ ... τήν τε βασιλείαν βεβαιωσαμένῳ a Augusto que afirmó el imperio Paus.3.11.4, τῷ ε (ἔτει) τῆς Αὐρηλιανοῦ βασιλείας SB 4426.5 (III d.C.), cf. BGU 2086.14 (III d.C.), POxy.2711.8 (III d.C.)
subida al trono ἐπεὶ τῇ εὐτυχ[ε]στάτῃ βασιλίᾳ τοῦ κυρίου ἡμῶν BGU l.c.

4 autoridad, ejercicio del poder, soberanía c. gen. obj. πόλεων Gorg.B 11a.13, c. gen. subjet. παιδός Heraclit.l.c., pero ἡ ὑπ' ἐκείνου β. Isoc.9.43, εἶδος βασιλείας una forma de soberanía Clem.Al.Strom.1.24.158.

II efigie real ἐν νομίσματι αὐτὸν ἐχάραξαν, τῇ μὲν βασιλείαν, τῇ δὲ σίλφιον Sch.Ar.Plu.925
en Egipto tocado real, ornamento regio εἰκόνα ... ἔχουσαν δὲ τρεῖς βασιλείας ἐπὶ τῆς κεφαλῆς D.S.1.47, τῶν ἀσπιδοειδῶν βασιλειῶν OGI 90.44 (Roseta II a.C.), cf. 56.62 (III a.C.).