αὐτοαγαθός, -όν
• Alolema(s): αὐτοάγαθος Numen.16.9, 14, 20.12; αὐταγαθός Zach.Mit.Opif.M.85.1121A


subst. τὸ αὐ. el bien en sí, el bien ideal o absoluto ἐν τοῖς ἀκινήτοις οὐκ ἂν ἐνδέχοιτο ... εἶναί τι αὐ. en las cosas inmóviles no puede admitirse que haya algún bien en sí Arist.Metaph.996a28, ἔσται καὶ ὁ τῆς οὐσίας δημιουργὸς αὐτοάγαθον Numen.16.9, cf. 14, 20.12, ἡ ἀρετὴ οὐκ αὐτὸ τὸ καλὸν οὐδ' αὐτοαγαθόν Plot.1.8.13, δεῖ εἶναι φύσιν ἀγαθοῦ ... αὐτοαγαθόν Plot.6.6.10, cf. Procl.Inst.40, τὸ αὐτοκαλὸν καὶ αὐ. Dam.in Prm.306, frec. en lit. crist., de Dios αὐ. τὴν οὐσίαν τυγχάνει Eus.LC 12, distinto de τὸ ἀγαθόν Zach.Mit.l.c., de Cristo εἰκὼν ἀγαθότητος τοῦ θεοῦ ἐστιν, ἀλλ' οὐκ αὐ. Origenes Princ.1.2.13, del Espíritu Santo αὐ. καὶ πηγὴ ἀγαθότητος Gr.Naz.M.36.441C.