αὐδάω
• Morfología: [aor. iter. ép. αὐδήσασκε Il.5.786, part. dór. αὐδάσαις Pi.P.4.61; fut. dór. ind. αὐδάσομαι Pi.O.2.92, part. αὐδάσοντι AP 16.120]


I de pers.

1 c. ac. int. decir, gritar ἔπος ηὔδα Il.6.54, 10.37, ἵνα καὶ γλώσσῃ σύντονα τοῖς σοῖς γράμμασιν αὐδῷ para que también de palabra hable yo de acuerdo con tu escrito E.IA 118, τόσον αὐδήσασχ' ὅσον ἄλλοι πεντήκοντα Il.5.786, κραυγὰν Ὦ μᾶτέρ μ' αὐδῶσαν E.Io 893
tb. en v. med. οὐ γὰρ ῥητὸν αὐδᾶσθαι τόδε A.Pr.766, τοῦτ' ἔπεος ηὐδάσατο Call.Fr.75.21
c. doble ac. ἔπος τέ μιν ἀντίον ηὔδα Il.5.170, αὐδῶν δεινὰ πρόσπολον κακά E.Hipp.584
tb. además c. dat. τις ηὔδα τοῦτό γ' ἡμῖν ἐμπόρων S.OC 25, πῶς οὐχ ... ηὔδας τι τοῖς δ' ἀστοῖσιν ἐκλυτήριον S.OT 392
sólo c. dat. ὡς ἑκὼν ἐγὼ μαθοῦσιν αὐδῶ A.A.39
c. ac. externo de cosa, etc. hablar de, referirse a ἀχλὺν ... αὐδᾶται ... φάτις la voz pública habla de una niebla A.Eu.380, μηδ' Ὀλυμπίας ἀγῶνα φέρτερον αὐδάσομεν Pi.O.1.7, Ἱππόλυτον αὐδᾷς; ¿te refieres a Hipólito? E.Hipp.352
c. ac. externo de pers. dirigirse a τὴν ... ἀντίον ηὔδα Il.3.203, Αἰακ]ὸν αὐδήσω Pamprepius 4.32
dirigiéndose a un dios llamar, invocar σε τὸν θάσσοντα δυστήνους ἕδρας αὐδῶ E.HF 1215, τὸν Λατοῦς αὐδῶ σε E.Io 907, Πετοσεῖριν αὐδῶ τὸγ κατὰ χθόνος νέκυν SB 6307.1 (Hermúpolis Magna, Egipto III a.C.)
abs. hablar ηὔδα μάντις Il.1.92, τις αὖ Τρώων ... αὐδήσασκεν Il.17.420, πῶς οὖν τόθ' οὗτος ὁ σοφὸς οὐκ ηὔδα ref. a Tiresias, S.OT 568, cf. A.Th.678, AP l.c.
para introducir lenguaje directo hablar, decir αὖδα· τί θέλεις; E.Io 223, ηὔδα λυδίζουσα· dijo en lidio: Hippon.95.1.

2 c. inf. rogar, ordenar αὐδῶ σιωπᾶν te ruego que te calles S.OC 864, ἅ σε χαίρειν ἐστρὶς αὐδάσαισα Pi.P.4.61
c. dat. e inf. αὐδῶ λοχαγοῖς ... μηκέτ' ... σῴζειν E.Tr.1260, ἐκποδὼν δ' αὐδῶ πολίταις τοῦδ' ἔχειν μιάσματος E.IT 1226
tb. en v. med. c. ac. νιν ηὔδατο ἐπ' ἐχθροῖς χεῖρα φοινίαν τρέπειν S.Ai.772
c. μή e inf. prohibir αὐδῶ πόλιν σε μὴ βιάζεσθαι τάδε A.Th.1042, αὐδῶ μὴ χρίμπτειν θριγκοῖς E.Io 156.

3 llamar, dar nombre c. doble ac. Θεσσαλὸς δέ νιν λεὼς Θετίδειον αὐδᾷ E.Andr.20
gener. en v. med.-pas. llamarse, tenerse por αὐδῶμαι ... παῖς Ἀχιλλέως, Νεοπτόλεμος S.Ph.240, οὗτος Μυκηναῖος ... αὐδᾶται γένος E.Ph.125, ὁ τοῦ κατ' ἄστρα Ζηνὸς αὐδηθεὶς γόνος S.Tr.1106, Δέκμος δ' ηὐδώμαν Δέκμου GVI 1006.3 (Renea I a.C.), cf. Opp.H.1.776
ἵνα χρῆν ἀντὶ τούτων αὐτὸν αὐδᾶσθαι νεκρόν donde en lugar de ellos debía tenerse por muerto a él (Ulises), S.Ph.430.

II fig. emitir un sonido, hablar abs. de los colosos de Memnón, Balbill.31.1
de los oráculos profetizar ὡς τὴν παλαιὰν φηγὸν αὐδῆταί ποτε ἐν Δωδῶνι S.Tr.171
de una inscripción decir c. ac. αὐδήσει τὸ γράμμα, τί σᾶμά τε καὶ τίς ὑπ' αὐτῷ Theoc.Ep.23.1.