ἄγᾰμαι
• Prosodia: [ᾰ-]
• Morfología: [impf. -αμην Pl.R.367e; fut. ἀγάσσομαι Od.4.181, ἀγασθήσομαι Themist.Ep.8.3, Them.Or.27.337B; aor. -ασσα-/-ασα Hom., ἠγασάμην D.18.204, Plu.Fab.18, ἠγάσθην Hes.Fr.176.2, v. tb. ἀγαίομαι, ἀγάομαι]


I en cont. negat.

1 c. ac. de cosa reprobar κακὰ ἔργα Od.2.67, 23.64, τὰ μέν Od.4.181.

2 c. dat. de pers. mirar con reprobación, malevolencia εἰ μή οἱ ἀγάσσατο Φοῖβος Ἀπόλλων Il.17.71, ἔφασκε Ποσειδάων' ἀγάσεσθαι ἡμῖν, οὕνεκα ... Od.8.565, νῶϊν ἀγάσαντο παρ' ἀλλήλοισι μένοντε Od.23.211
abs. οὔτε λίην ἄγαμαι tampoco estoy demasiado ofendida, Od.23.175.

3 envidiar, estar envidioso, encelarse, tener celos abs. μή τι κότῳ ἀγάσησθε ἕκαστος Il.14.111
c. dat. de pers. y gen. de cosa μή οἱ δῆμος εὐκλείης ἀγάσαιτο A.R.1.141
sólo c. gen. ἔκρυψαν τὸ [π]άντων ἔργων ἱερώτ[ατον] γλυκείας ὀπὸς ἀγασ[θ]έντες Pi.Fr.52i.75
c. περί y gen. ἀγασσάμενοι περὶ νίκης Il.23.639
abs. indif. envidiar, tener celos o admirar (cf. infra) μνηστῆρες δ' ... ὑπερφιάλως ἀγάσαντο Od.18.71.

II en cont. gener. posit.

1 admirar, quedar sobrecogido c. ac. de pers. τὸν δ' ὁ γέρων ἠγάσσατο Il.3.181, ὡς σέ, γύναι, ἄγαμαι Od.6.168, τὸν νομοθέτην Arist.Pol.1333b18, de seres fabulosos τινα ταῦρον Nonn.D.25.228, τὰ δ' ἄρ' ἴχνια ... οἷά τ' ἀγάσσασθαι h.Merc.343
de palabras y abstr. μῦθον ἀγασσάμενοι Il.8.29, δύνασιν ... ἀγασθείς Pi.P.4.238, μεγαλοψυχίαν Plb.18.41.5, προαίρεσιν Plb.39.3.11, τὸ προορᾶν σευ Hdt.9.79, οὐκ ἄγαμαι ταῦτ' ἀνδρὸς ἀριστέως E.IA 28, cf. X.Cyr.2.3.19, Isoc.4.84, αὐτοῦ τὴν φιλοφροσύνην Aesop.65, Ζεὺς ἀγασάμενος ἀλώπεκος τὸ συνετὸν τῶν φρενῶν Aesop.109
c. gen. de pers. o cosa Ὀδυσῆος ἀγασσάμεθ' εἶδος ἰδόντες Il.3.224, ἄγασθαι τοῦ Ἐρασίνου οὐ προδιδόντος τοὺς πολιήτας Hdt.6.76 (tb. interpr. con el sent. de II 2), ἀγασθέντες τῆς σοφίας αὐτοῖν Pl.Euthd.276d, cf. X.Mem.2.6.33, Pl.R.329d, ὅταν ἀγασθῶσι σφόδρα του cuando admiran mucho a alguno Arist.EN 1145a29, frec. en 1a pers. equiv. a veces a una exclam. ἄγαμαι καρδίας te admiro corazón e.e. ¡bravo mi corazón! Ar.Ach.489, ἄγαμαι λόγων Ar.Au.1744, νὴ τὴν Ἥραν ... ἄγαμαί γέ σου X.Mem.4.2.9, cf. Pl.Hp.Ma.291e, ἄγαμαι νῦν ἀκούων Plb.31.24.4, irón. ἄγαμαι κεραμέως αἴθωνος ἐστεφανωμένου Eup.349, ἄγαμαι ... σοῦ στόματος Phryn.Com.10, c. gen. de pers. y gen. de cosa ὅστις οὐκ ἠγάσθη τέ σου τῆς φιλανθρωπίας E.Ep.3.8
c. ac. de pers. y gen. de cosa admirar a uno por algo Pl.R.426d
c. dat. de pers. o cosa (posthom.) estar admirado, encantado con alguien o algo Hdt.4.75, Pl.Smp.179c, X.Cyr.2.4.9, ἐπί τινι D.Ep.2.11, Menetor 1
abs. ἀμφοτέροισιν ἀγάσσατο θυμὸς los corazones de ambos estaban llenos de asombro, Od.4.658, cf. ὡς δ' εἶδον θυμός μευ ἀγάσσατο IMEG 149 (IV d.C.), ἀγασθείς perplejo Sol.23.3, como etim. de ἀγαθόν: τὸ δὲ ἀγαθὸν νενόηται ἐκ τοῦ ἄγασθαι ἡμᾶς S.E.M.11.85.

2 agradarle a uno, aprobar, aplaudir οὐκ ἄγαμαι τὸν ἀοιδὸν ὃς ... no me agrada el aedo que ... Call.Ap.106, τοὺς παῖδας ref. a una actuación musical, Call.Ap.16.

3 c. μή preguntarse si no δῆμος ... ἠγάσσατο, μὴ ... Λητὼ ... καὶ τοῦτον ἀνήγαγε el pueblo se preguntaba si acaso no habría dado a luz Leto también a este otro Colluth.241.

4 coloquialmente, entre pausas, ἄγαμαι por favor Cephisod.3.2.
• Etimología: Formación rad. atem. deriv. de *m̥g°H2- > ἀγα-, μέγα, ἄγαν.